2013. április 9., kedd

BootList 1/2

"A halál nem válogat. Nincs kegyetlenebb vagy kevésbé kegyetlen halál. Ezért olyan félelmetes. A szokásaid, a korod, a személyiséged, a vagyonod, a szépséged... mind lényegtelenek a halál színe előtt. A halál azért rettenetes, mert mindezeket elpusztítja."

Bakancslista


-  Sara,az eredményeid.-nyújtotta át a doktor a vaskos mappát.
-  Jók lettek?-néztem rá reménykedve,közben pedig fellapoztam a papírokat.
-  Sajnálom,de semmi jóval nem tudlak kecsegtetni.-sóhajtott lemondóan és elkezdett golyóstollával kopogni az asztalon.
-  De én azt hittem sikerült megsemmisíteni a daganatot teljesen.-kezdtem el azonnal sírni.
-  Mi is azt hittük,de nem számoltunk az áttéttel és más következményekkel.
-  Ez azt jelenti,hogy...
-  Még nincs minden veszve.Talán egy újabb műtéttel eltávolíthatnánk a fertőzött szöveteket.
-  Szóval az egész tüdőmet akarja?-néztem rá könnyeimen keresztül.
-  Nem feltétlenül.A kemoterápiával még nem próbálkoztunk.
-  És nem is fogunk.Nem akarom csak azért az időmet vesztegetni,hogy ne csak tehetetlenül,de még csúnyán is kelljen meghalnom.
-  De ha sikerülne a kezelés?
-  Nem érdekel.Hat évet szenvedtem,hogy sikerüljön kioperálja és meggyógyítania engem,de mostantól kezdve nem akarok küzdeni.Mennyi időm van hátra?
-  Ezekkel az eredményekkel és erős gyógyszerekkel akár fél év is lehet.
-  Az nagyon rövid idő,ugye tudja?
-  Sara,te nem akarod a kezelést.Én csak az igazat mondom.Nem akarom,hogy hazugságban kelljen élned,míg teheted,mert aztán váratlanul fog érni és rádöbbensz,hogy mennyi mindent szerettél volna még csinálni és már nincs időd.
-  Igaza van.Köszönöm,hogy nem hazudik.
-  Biztosan nem akarod a kezelést?Sok embernél volt hatásos.
-  Nekem már nem kell több kezelés.Csak írjon fel fájdalomcsillapítót és a csodaszerei közül azokat,amiket szokott és hagyjon élni.
-  Sara,te ölöd meg saját magad.
-  És ha ezt akarom?
-  Senki nem akar meghalni csak így.
-  Nekem már szinte semmim nem maradt,amiért élnem kellene úgyhogy már mindegy.
-  Van egy legjobb barátod,aki mindent megtenne érted.Ő fizette a kezeléseid nagy részét és egy szót sem szólt a magas költségekhez.
-  Ő az egyetlen,aki maradt nekem...Az érzelmi zsarolás pedig nálam nem fog beválni.
-  Én nem zsarollak,csak emlékeztetlek,hogy mekkora fájdalmat fogsz okozni neki,ha megtudja,hogy ilyen könnyen feladod.
-  Nem adom fel.Ha nem vette volna észre,végigszenvedtem hat évet.Feladtam az egyetemet és a munkámat is,mert azt mondta,hogy kíméljem magam,de amint látom ezen az állapoton már az sem segítene,ha befeküdnék a kórházba és a maradék fél évemet arra fecsérelném,hogy pihenjek és megpróbáljam meghosszabbítani az életem.Élni akarok végre.
-  Értettem.-sóhajtott lemondóan a doktor,majd felállt a székéből és mellém sétált.-Csak gondold végig még egyszer.
-  Nincs mit végiggondolni.Viszlát.-vetettem oda neki,majd felállva a kényelmes fotelből,ingatag léptekkel elhagytam az irodáját.

   Szédültem,amikor beszálltam az autóba,de nagyot nyelve inkább csak tudomást sem véve a dolgokról beindítottam a motort és haza hajtottam.Szép lassan az eső is elkezdett szemerkélni és ezzel apró pontokkal mintázta a szélvédőt.Nem akartam meghalni.Féltem még csak a gondolattól is,hogy vége mindannak,ami körülvesz és egyszerűen csak végem.Eltűnök a földről,mintha sosem lettem volna és az életem 24 évét csak úgy,grafittal rajzolták volna,melyet nemsoká örökre letörölnek az emlékezet lapjairól.Féltem a gondolattól,hogy egyedül maradok,hogy egyedül hagyom Sebastiant,aki olyan önzetlenül segített nekem mindenben.Egy hang nélkül fizette a kezelések magas költségeit és mikor senkim nem volt,ő ott volt mellettem és fogta a kezem,vagy vigyázott rám,amikor az éjszaka közepén rám törő köhögőrohamok fojtogattak,vagy csak sírógörcsben törtem elő,amikor már majdnem feladtam,de ő tartotta bennem a lelket,és eddig csakis miatta csináltam ezt az egészet.

-  Na mi volt?-lépett ki a ház ajtaján mosolyogva a szőkeség.
-  Sebi...félek.-borultam zokogva nyakába,mire ő átkarolt és hátam simogatta,hogy nyugodjak meg kicsit.
-  Mit mondott az orvos?
-  Azt,hogy a műtét nem járt teljes sikerrel és már áttétek is képződtek.Seb..meg fogok halni.
-  Sara,nem fogsz meghalni.Nem engedem.
-  Nem tehetsz semmit.Az orvos szerint megpróbálhatjuk a kemoterápiát,de nem egyeztem bele.
-  Miért nem?-nézett rám ijedten.
-  Mert én csak egy kis szabadságra,boldogságra vágyom,amit veled tölthetek el.
-  Én viszont arra vágyok,hogy velem  legyél mindig.Kinek fogok én ezentúl panaszkodni?
-  Hát nekem.A doki azt mondta,hogy nagyjából egy fél évem van,ha szedem a gyógyszereket és vigyázok magamra.
-  Te pedig vagy olyan hülye,hogy eldobd az életed,csak azért,mert nem akarod,hogy kihulljon a hajad.
-  Seb,nekem elegem van a kórházból.elég volt az a hat év,amit ott töltöttem,szinte minden nap.Csak kicsit élni akarok,mielőtt végleg semmi esélyem nem lesz rá.
-  Nem fogok veszekedni veled,mert tudom,hogy fölösleges lenne,viszont meg kell ígérned valamit.
-  És ugyan mit?
-  Hogy mindig legyél velem,jó?
-  Mindig itt leszek.-túrtam bele kócos fürtjeibe és egy puszit adtam arcára.
-  Akkor jó.Most pedig menjünk be,csináltam reggelit.
-  Te vagy a legjobb.-ugrottam fel hátára és így mentünk a konyháig.

  Este elég későn kerültem ágyba és nagyon fáradt voltam.Seb hozott nekem napközben gyógyszereket,amiktől kicsit hamarabb el is fáradtam és sokkal gyengébbnek éreztem magam.Az ágyban fekve elgondolkodtam azokon a dolgokon,amiket ebben a hátralevő fél évben akarok még csinálni.

  Elővettem egy gyűrött papírdarabot és szorgosan jegyzetelni kezdtem.Egy órán át firkálgattam,de mikor a végére értem rájöttem,hogy alig vannak elvárásaim az életemtől és csak néhány olyan dolog van,amit reálisan és igazán be lehetne teljesíteni a vágyaimból.Mindössze hét pont jött össze.Elkeseredetten meredtem remegő írásomra a papíron és nem tudtam most mi is legyen,hisz nekem nem volt egy fityingem sem,mivel a szüleim és a nővérem autóbalesetben meghaltak még hat éves koromban,így a nénikém nevelt fel,aki viszont semmi pénzt nem hagyott rám a halála után,nagyjából négy évvel ezelőtt.Így maradtam egyedül,húsz évesen,egyetlen fitying és iskolázottság nélkül,hisz akkor már beteg voltam és nem volt sem erőm,sem pénzem tanulni,vagy a kurzusokra járni.Akkor találkoztam Sebivel.

  Emlékszem akkor nap nagyon rosszul voltam és egyszerűen bele ütköztem az utcán.Segített rajtam,minden kérés nélkül,befogadott és csak annyit mondott,hogy ezek után semmire nem lesz gondom.Azóta pedig be is tartotta az ígéretét és vigyáz rám,minden percben ott van velem.Annyira örülök,hogy megtalált és van nekem.

-  Alszol?-dugta be fejét nemsokkal később.
-  Még nem.Szédülök,ha lefekszek.Nem tudok elaludni.
-  Bejöhetek?
-  Ez a te házad,oda mész,ahová szeretnél.
-  Már a te házad is,elfelejtetted?
-  Hogy tudnám elfelejteni,ha te mindig emlékeztetsz?
-  Sehogy.

   Bemászott mellém az ágyba és magához vont.Egy pillanat alatt elmúlt a szédülés és a rosszullét,csakis az ő illatát éreztem magam körül,mely szép lassan mindent beterített körülöttem.

-  Ez mi?-vette a kezébe a listámat.
-  Semmi.-kaptam el tőle azonnal és ráültem.
-  Ha semmi lenne,akkor nem kaptad volna ki így a kezemből.
-  Azoknak a dolgoknak a listája,amiket még csinálni szeretnék mielőtt....
-  Ne is mond ki,kérlek.
-  Jó,nem fogom,de akkor meg kell ígérned,hogy végig mellettem leszel.
-  Eddig nem ezt tettem?
-  De igen.
-  A listával kapcsolatban pedig csak annyit,hogy mikor is kezdjük el?
-  Elkezdeni mit?
-  Hát valóra váltani a terveidet.
-  Még el se olvastad miket szeretnék.
-  De mindet valóra szeretném váltani neked.
-  Seb,eddig is sokat tettél értem,nem engedhetem,hogy most még ezzel is külön foglalkozz.
-  Nem probléma.Egyelőre még én döntöm el mire költöm a pénzem,és ez esetben pedig téged szemeltelek ki.
-  Akkor úgy veszem észre fölösleges győzködnöm téged.-vettem elő a lapot,de az utolsó sort letéptem róla és a zsebembe dugtam.-Tessék,a lista.-adtam oda neki.
-  Csak hat dolog?
-  Tudod..nem vágyhat mindenki holdutazásra és államelnökségre.
-  Én kisfiú koromtól kezdve egy valamire vágytam és sikerült beteljesítenem.
-  Jó,neked volt anyagi háttered,de nekem semmim nincs.
-  Itt vagyok én.-mosolyodott el.
-  És baromi szerencsés is vagyok,hogy vagy nekem.-bújtam még szorosabban hozzá,majd lassan elnyomott az álom.

1.Érezni a tengerparton a sós levegő illatát.

Tumblr_mfkeuq4upw1qdvmwxo1_500_large


   Reggel egyedül ébredtem és kicsit meg is ijedtem,hogy mi történt Sebivel.Kikeltem az ágyból és köntösben mentem le a földszintre,ahol majdnem hasra estem két hatalmas bőröndben.

-  Seb,merre vagy?-kiáltottam el magam hangosan,mire nagy csörömpölés támadt a konyhában.
-  Itt vagyok!-jött is a válasz fojtott hangon.
-  Hová utazol?-léptem a helyiségbe,ahol a földön edények hevertek,köztük pedig Seb próbált lábra állni.
-  Én sehová,mi utazunk.
-  És szabad tudni hová?-dőltem neki az ajtófélnek kíváncsian.
-  Beszéltem Michaellel és kölcsön adja nekünk a szigetét pár napra.
-  A lista...-hajtottam le a fejem,mert eszembe jutott az első pont.
-  Eltaláltad,jobb ha készítesz magadnak ruhákat,mert utána egyenesen Párizsba megyünk.
-  Értem.-sóhajtottam szomorkásan és felsétáltam a szobámba,hogy összepakoljak.

   Már meg is bántam azt a hülye listát.Nem gondoltam volna,hogy Seb komolyan képes lesz és hozzáfog tételesen lehúzogatni a kívánságaimat,ráadásul úgy,hogy közben egy vagon pénzt elkölt már megint,ezt pedig mind csak miattam.Komolyan nem értettem,hogy miért teszi.

   Ahogy öltözködtem kiesett a zsebemből az utolsó pont,amit valószín soha nem fogok megtenni,de azért felírtam,mert azt akartam hinni,hogy lesz elég bátorságom hozzá,de amint ismét végigfuttattam szemem a mondatot,rájöttem,hogy nem vagyok elég bátor hozzá.

   Felöltöztem és pakoltam magamnak ruhákat,amiket úgy gondoltam,hogy szükségem lehet,majd lecipeltem a csomagom Seb cuccai közé.Bevettem a gyógyszereim és ettem is,majd ismét pár szem gyógyszer és megvolt a reggeli.

-  Akkor,indulhatunk?-jelent meg Seb kabátjával kezében.
-  Tőlem igen.-vontam meg a vállam és miközben figyeltem,ahogy Seb bepakol a kocsiba én is felvettem a kabátom és beszálltam az autóba.

   Az utat szerencsére végig aludtam és csak egyszer keltem fel a köhögés miatt.Mikor a gép landolt egyenesen egy helikopterre szálltunk,ami a szigetre vitt minket.Ott aztán a pilóta segített kipakolni és el is hagyta a szigetet.Bevittük  csomagjainkat és kiválasztottuk a szobákat,amiket három napig birtokolni fogunk.

-  Készen állsz a tengerpartra?-lépett Seb kacagva a szobámba.
-  Volnál szíves kimenni?-kérdeztem ijedten,mivel félig meztelen voltam.
-  Upsz,bocs!-lépett ki azonnal a szobából,majd becsukta maga mögött az ajtót.
-  Seb,most már bejöhetsz.-nyitottam ki az ajtót és ő pedig bejött.
-  Nagyon jól áll a vörös bikini.Ezt még nem is láttam rajtad.
-  Mert még nem volt rajtam.Az első közös nyaralásunkra vettem,ami elmaradt,mert be kellett menjek a kórházba.
-  Emlékszem rá.De most bepótoljuk,gyere!-ragadott karon és kivezetett a házból.

  Kinn hét ágra sütött a nap és lágyan lengedezett a szél.A kis mólón,ami a partra vezetett lerúgtam a papucsom és mezítláb követtem legjobb barátom a partig.A levegőben sós víz illata lebegett és mindent megtöltött egy jellegzetes illattal,amit azt hiszem soha nem felejtek el.Lábam óvatosan a vízbe dugtam és boldogan tapasztaltam,hogy kellemes meleg.Remekül éreztük magunkat akkor nap.Minden tökéletes volt.Sosem voltam még tengerparton és amit azokban az órákban átéltem,az valami varázslatos volt.Seb mosolya,amikor rám nézett és a szemében csillogó boldogság mindennél jobb volt,mert láttam rajta,hogy boldog.

-  Köszönöm neked,Seb!-adtam naki hatalmas puszit,mikor este már a nagy képernyős TV előtt üldögéltünk és filmet kerestünk.
-  Ez egy barát dolga.-vont magához még szorosabban és fejét fejemre hajtotta.

2.Vacsorázni egy drága étteremben.


    A három nap Michael szigetén szinte pillanatok alatt elröppent és ismét egy repülőn találtam magunkat,ezúttal Párizs felé.Seb azt állította,hogy csak egy egyszerű kis vacsorára megyünk,de persze most sem hittem neki,mert ha ő azt mondja,hogy egyszerű,akkor valószínű,hogy egy luxusétteremben foglalt nekünk asztalt,saját pincérrel és egy minden igényeket kielégítő V.I.P. teremben.

-  Nos,szabad tudni hová megyünk?-néztem rá,mikor leszállt a gépünk.
-  Ha fejen állva is kérdezed,akkor sem mondom el.-mosolygott rám csillogó szemekkel és megfogta kezem.

   Tenyeréből olyan melegség áradt,amit le sem tudok írni.Eddig még sosem csinált ilyet.Természetesen fogta már meg a kezem,de olyankor a kórházi ágyban feküdtem és közel álltam ahhoz,hogy fel se keljek többet,de ez teljesen más volt.Csak fogta a kezem,ujjait az enyémek közé fűzte és úgy vezetett kifelé a reptérről.Kabátomat szorosabbra fogtam magam körül,mivel a novemberi éjszaka igen hidegnek bizonyult.Beszálltunk egy igen drága bérelt kocsiba és egy hotelhez hajtottunk.A bejárat felé nagy betűkkel a hotel neve volt írva,Le Meurice,a felirat alatt pedig öt apró aranyló csillag sorakozott.Csak remélni mertem,hogy ez nem azt jelenti,amire gondolok.

-  Sebastian....Ezt te sem gondoltad komolyan,igaz?-néztem rá ijedten és kikaptam kezéből az enyémet.
-  Ez egy igen drága étterem és szeretném,ha minden kívánságod teljesülne a listáról.Ez pedig a második volt.Szóval,isten hozott a Le Meurice hotel és vendéglátóközpontban.
-  Bolond vagy.-kacagtam fel hangosan és előre mentem,a portás boldog mosollyal nyitott nekünk ajtót és egy boy hozta utánunk a csomagokat.
-  Csak miattad bevállalom azt is.
-  Miért?-fordultam felé kicsit félve.
-  Egyszer ezt is elmondom.De most menjünk fel.
-  Szavadon foglak,Seba!-vigyorogtam a szőkére és beléptem a liftbe.-Amúgy meddig szándékszunk itt maradni?
-  Ameddig akarod.Még van egy csomó időnk,főleg,hogy az egész listád hat pontot tartalmaz összesen.
-  Akkor ne maradjunk sokáig,inkább menjünk haza minél hamarabb és pihenjünk otthon.
-  Rendben,nekem az is jó.
-  Ezt is megbeszéltük.Vacsizni is itt fogunk?
-  Bizony,foglaltam magunknak egy szép kis asztalt egy eldugott sarokban,külön pincérrel és zenekarral.
-  Neked komolyan el van menve az eszed.
-  Ha tovább sértegetsz,akkor lehet,hogy még magángépet is foglalok hazafelé,sőt tűzijátékot is rendelek magunknak a hazaérkezés alkalmából.

   Fenn lepakoltunk és átöltöztünk,majd lementünk az étterembe,ahol az asztal és a pincér várt minket.Seb rendelt nekünk kaviárt,de amint megkóstoltam igen csak elhúztam a szám,mert megközelítőleg sem volt olyan jó íze,mint azt vártam.

-  Valami baj van?-nézett rám Seb ijedten.
-  Ez valami borzalmas.-súgtam oda,hogy a mellettem álló pincér ne hallja.
-  Akkor rendeljek valami mást?
-  Menjünk el innen,jó?
18515_484224891622814_183666693_n_large
-  Hová akarsz menni?
-  Egy KFC-be,ha lehet.-néztem rá könyörgően,mire széles mosoly futott ajkaira.
-  Tudtam,hogy rád számíthatok.
-  Miért?-ráncoltam a szemöldököm.
-  Azért,mert ha mást hoztam volna ide,hanyatt vágja magát az öt csillagtól.
-  Én nem vagyok akárki,én Sara vagyok,aki kicsit habókos és rigolyás,de így kell szeretni.
-  De ha elmegyünk,akkor mi lesz a második ponttal?
-  Majd sokat rendelek a KFC-ben,mit szólsz?
-  Csak annyit,amennyit meg bírsz enni.Semmi értelme nem lenne egy drága hotelbe visszajönni hatalmas gyorskajáldás szatyrokkal beállítani.Furán néznének ránk,nem gondolod?
- Hát csak nézzenek.-kacagtam fel,mire a pincér fura pillantásokat küldött felém.
-  Akkor,megyünk?-állt fel a szőke német és az én oldalamra sétálva nekem is segített felállni.

   Fizetett,majd elvitettük magunkat egy KFC-hez,ahol szintén furán néztek ránk,ugyanis nem igazán hiszem,hogy sokan járnak talpig kiöltözve gyorsétterembe.Rendeltünk mindent,amit megkívántunk és egy hátsó asztalhoz ülve nekiláttunk az ételek elfogyasztásának,amihez ugyan komolyan neki kellett készülnünk,de nem bántam,mert minden perc,amit Sebastiannal tölthettem megbecsültem,mert nekem ő sokkal több volt,mint megmentő.Ő volt az,akinek tulajdonképpen az elmúlt évek legszebb pillanatait köszönhettem és azt,hogy ismét van családom.

***
Sziasztok!
Végre ezzel is elkészültem.A rég ígért novella megérkezett,a késésért pedig külön hatalmas bocsánatkéréssel tartozom,de egyszerűen bármibe belekezdtem azt nem tartottam elég jónak.Viszont most rátaláltam az ihletre,ami nem tudom mennyire tartotok eredetinek,de szerintem nem lett annyira rossz.
Komikat ide is szívesen várom,sajnálom,hogy a Wild one előző részéhez egyet sem kaptam,de nem számít.
Legyen szép estétek és kitartást azoknak,aki iskolában vannak és tanulnak.
Puszi:*:*

3 megjegyzés:

  1. Szia!!:)
    Nah végre volt egy kis időm, és jöttem is olvasni!:) Remélem, hogy majd Sebi-ék között helyreáll minden, bár tényleg nagyot hibázott. Heikki meg irtó cuki volt, nagyon imádom!!:)
    De most a novelláról. Miközben olvastam sok mindenen elgondolkodtam, szerintem nagyon jó ötlet volt beleépíteni egy ilyen Seb-es story-ba, mert még nem találkoztam ilyesmive. Tehát nekem nagyon tetszik, és nagyon örülök neki, hogy egy ilyen csodálatos novellát olvashatok!:) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mit is takarhat az a bizonyos 7. pont, de úgyis ki fog derülni hamarosan. Bár lenne egy tippem... Nos igazából nem tudom, hogy mit írhatnék még, az biztos, hogy sikerült kicsit elgondolkoztatnod, és ez egy fantasztikus novella már most! Remélem minél hamarabb olvashatom a folytatást, siess vele, amennyire csak tudsz!:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ez a novella is egy jól megírt írásod lesz, ez biztos. Tényleg nem találkoztam még hasonlóval. Az egész történet szívszorító. Sajnálom szegény lányt, amiért beteg, és szerencséje van Sebivel, aki mindig ott van mellette. És nagyon szép gesztus Sebtől, hogy teljesíteni akarja a lány minden kívánságát. A hetedik pontra nagyon kíváncsi vagyok. Igaz, nekem is van pár tippem, de ugye nálad sosem lehet tudni.
    Kérlek siess a folytatással.
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Rettentően jó lett, és én reménykedem, hogy nem fog meghalni Sara.. Seb és ő nagyon jól mutatnának együtt.. :)
    Ez a bakancslista remek ötlet:) Remélem, hogy azt az eldugott kis lapocskát is valóra fogják váltani, főként, hogy van egy két tippem mi lehet rajta! Nagyon szurkolok Sara -nak, hogy életben maradjon, és össze jöjjenek Sebbel, csodás pár lennének.:)
    Ui: Nézz be hozzám vár egy kis meglepi:)
    xx. Mercii.

    VálaszTörlés